Kicsiknek az íj fontereje számít leginkább, hogy ne legyen túl erős.
Természetesen nagyon fontos az íj magassága, hogy a kisgyermekünk testmagasságának megfelelő legyen.
Túl erős íjat nem szabad a gyermeknek vásárolni, az erős íjat meg fogja unni, mert nem lesz nagy sikerélménye vele és abban a pillanatban vége szakad az íjászathoz való kedve.
Természetesen nem szabad erőltetni az íjászkodást, hanem neki kell megszeretnie és rájönnie, hogy tulajdonképpen mit is rejt magába  e csodálatos sport.
Felnőtt korban természetesen neked kell eldöntened hogy milyen íj lenne számodra a legalkalmasabb árban és fonterőben is.

Logikusan erő embernek erős íjat, míg kevésbé erős fizikumú embernek gyengébb íjat kell venni.
Alapjában úgy döntsd el hogy milyen erős íjat veszel hogy a megfeszítés után próbáld meg elképzeli hogy kiállsz az udvarra vagy parkba és az adott íjjal 50-szer lősz egymás után úgy hogy a harmadik lövés leadásánál se remegjen a karod, mert erős az íjat választottál.
Soha ne vegyél úgy íjat hogy az adott üzletben kihúztad az erős íjat és vagánynak érzed magad emiatt mert annak az lesz a következménye hogy megutálod az íjászatot, mert nem tudsz kényelmesen lőni.
De ha esetleg vadászíjászatra adnád a fejed akkor be kell ismerni hogy 50-fonttól alkalmasak az íjak vadászatra.

Jelen pillanatban, az alapvető építéstechnika alapján háromféle tradicionális íjat különíthetünk el.

Műgyanta alapú

A legleterjedtebbek és legtöbbször a legolcsóbbak a műgyanta íjak. A kar anyaga tehát műanyag. Ezek legtöbbször bőrrel bevontak, így maga a kar anyaga nem látszik. Az íj paramétereit a felhasznált műgyanta tulajdonságai határozzák meg. Ezek az íjak igénytelenek, környezeti paraméterekre kevésbé érzékenyek, mindamellett jól használhatók, a műanyag érzés csak ritkán társul hozzájuk.

Laminált íj

Egyel igényesebb kivitelezés a laminált íj. Ez az ősökhöz egy lépéssel közelebb van. Rendszerint (dupla) fa magra laminált műgyanta rétegeket jelent. A fa mag leginkább kőris és juhar szokott lenni, egzotikumok előfordulhatnak. A laminált rétegek sokfélék lehetnek, az egyszerű üvegszállal erősített gyantától a misztikus homályba burkolódzó TRH-ig minden. A laminátumok feladata, hogy az ínhoz és a szaruhoz hasonlóan az íj hátoldalán kifeszüljenek, míg a hasoldalán összetömörödjenek és oldáskor visszalökjék vagy -húzzák a kart eredeti helyzetébe. A fa mag általában csak a hordozó támaszték szerepét tölti be.

Kompozit íj

A legkifinomultabb hagyományőrzők számára elérhető az eredeti ín-fa-szaru rétegződésű, eredeti technikával és anyagokkal készült, kompozit íj. Az áruk nem sokban különbözik egy értékes régészeti leletétől, mondhatni eszmei a többi típushoz képest. Várható a csökkenés.

A drágaság oka az anyagigény. Az ilyen íj autentikus ragasztóanyaga a tokhal enyv. Nálunk a Vaskapu elkészülte óta nagyon kevés ilyet fogtak (a viza és a kecsege pl. tokhal féle), beszerzési helye jelenleg elsősorban a volt Szovjetunió országai. Kínában cápa úszóhólyagból is főznek ilyen ragasztót, úgy látszik a porcoshalak úszóhólyagja az ideális.

Az íj hasának szarulemezét megfelelő szarvból, tülökből kell kivágni. Jelenleg a legelérhetőbb a vízibivaly szarva, melyet szintén importálni kell. Természetesen más tülkök is megfelelőek. Érdekességképen megemlíthető, hogy a magyar szürkemarha tülke, ebben a tekintetben nem a legjobb alapanyag, de honfoglaló eleink valószínű nem is pont ezzel a fajtával bíbelődtek bejövetelükkor, ezt a fajtát vélhetően a kunok hozták be.

Az ín, szerencsére itthon is rendelkezésre áll. Legjobb a legalacsonyabb zsírtartalmú szarvasín, de más is megteszi. Az inakat általában a leghosszabb, csánkfeszítő inakból nyerik ki. Az inak előkészítése babra munka, zsírtalanítani kell őket, ki kell áztatni, szálakra bontani, felrakni stb.

Ezekkel az íjakkal több a kézimunka is, elkészítésüket nehezebb sablonossá varázsolni és az egyes fázisok is elég nagy hozzáértést és odafigyelést kívánnak.

Egyéb anyagok is előfordulnak. Ismeretségi körömben megfordult már féderlapból készült íj is, ijesztően hangzik, de gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A műgyanta mellett kezd teret hódítani a karbon is, de egyenlőre, ára miatt a tradi kategóriában nem jellemző.

A karok bőrborítása sok íjnak hagyományos éke. Érzékeny anyagoknál indokolható, de minden esetben levesz az íj hatékonyságából. A borítatlan íjak között vannak a leghatékonyabb fegyverek

A felajzás magassága a markolat belső oldala és a húr távolsága felajzott íjnál. Jelentőssége többféle. Minél közelebb van a markolat a húrhoz, elvileg annál tovább húzható az íj, annál több energia tárolható benne és annál tovább képes a húr maga előtt tolni a vesszőt gyorsításkor. Ez azonban csak akkor igaz, ha az íj végig gyorsul, különben a vessző még az előtt elhagyja a húrt, hogy az visszatérne eredeti magasságába.

A másik jelentőssége, hogy a szükséges vessző hossza ezzel a holt távolsággal rövidebb lehet, amennyiben az előfeszítettség megfelelő. A rövidebb vessző rendszerint merevebb és könnyebb is lehet, tehát gyorsabb és pontosabb. A markolat és a húr távolságának csökkentését a markolat hátra helyezésével lehet elérni!

A szarvak a pusztai íjak hatékonyságának forrása. A szkíták apró íjára hogyan került a későbbiekben szarv, én nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy a pusztai íjakat elsősorban lovas népek használták, lovon pedig a nagy méret nem előnyös. A szarv éppen azt teszi lehetővé, hogy a plusz erőkart biztosítva, kisebb mérettel is ugyanolyan hatékony lehet az íj, mint az embermagas hosszúíjak vagy botíjak.

A szarv mérete és szöge meghatározza az íj paramétereit és az előfeszítettség mértékétől függően megadja a felajzott íj formáját is. A szarv úgy viselkedik, mint egy emelő. Húzáskor fokozatosan hátra feszül, majd oldáskor előrebólint és plusz gyorsítást ad az íjnak. Szerencsés esetben, a kihúzás végén hasonló hatás lép fel, mint a csigás íjak excenterénél, még ha nem is olyan kifejezett.

A szarv akkor jó, ha minél könnyebb és vékonyabb, hogy ne lassítsa az íjat, az energia ne a szarv mozgatására fordítódjon. A túl széles szarv, a beakasztott fülek fölösleges feszülése miatt, lassítja a húrt az eredeti helyzetbe való visszatérésben. Rosszul tervezett íjaknál előfordul, hogy a vessző sokkal előbb elhagyja a húrt, mint, ahogy a húr (és a szarv meg a kar) az eredeti helyzetébe visszatérne, azaz a gyorsítás utolsó fázisában valami lelassítja a visszatérést és az íj nem képes átadni a karokban tárolt energiát.

Előfordul az is, hogy az amúgy jó szarvállású íjhoz túl szűk füllel ellátott húrt alkalmazunk, mely a szarv hátuljában túl korán megakadva eleve nem engedi, hogy a szarv teljes úton munkát végezzen. Nagyobb füllel ellátott húr sok esetben segíthet ezen. Vigyázni kell, mert a túl nagy fül előidézheti azt, hogy a húr előre lecsúszik a szarvról és az íj súlyosan károsodhat.

Erősen előre bólintó szarvaknál vagy nagyon előfeszített íjakon húrnyerget alkalmaznak, ami a szarv hátsó oldalán, középen megvezeti a húrt, nem engedi azt a karok mellett előre csúszni és az íjat kifordulni. Közös megegyezés alapján külön kategória a húrzsámoly, amelynek a feladata, hogy pl. az eredeti kínai és mongol íjakon a külön fülekből és húrból összecsomózott íjhúr csomóját a szarv tövénél alátámassza, óvva az íjat a csomó ostromától. Ilyen íjakon nem is feltétel az előre bólintó szarv.

A szarvak oldalát néha szaruval vagy csontlapokkal erősítik. Ez vékony szarvaknál indokolt lehet, azonban legtöbbször csak díszítő elem.

Nagyon fontos kérdés! a készítők mindig megadják, hogy milyen hosszon húzhatjuk ki az íjat a károsodás veszélye nélkül. A saját húzáshosszát mindenki megmérheti íj nélkül is. Kinyújtja az íjtartó kezét és a másikkal úgy tesz, mintha maximumot húzna, és valaki megméri a távolságot a két keze között. Ennél rövidebben húzható íjat senki ne vegyen magának.

A különböző húzásmódok húzáshossza is eltér. Kezdők jó, ha tudják, hogy a mediterrán húzás valamivel rövidebb, mint a mongol. Ezen kívül sokféle ponthoz lehet húzni, kinek-kinek ízlése szerint. Állhoz, orrhoz, archoz, vállhoz, mellhez, (kisgyermekek fülhöz).

Az íjak jellegzetes tulajdonsága a felkeményedés, mely a húzáshosszal összefügg. Az íj felkeményedése exponenciális és fokozatos kifeszítésnél eljut egy olyan pontra, ahol azt mondjuk, hogy fal van az íjban. Innen továbbhúzni már csak aránytalanul nagy energia árán lehet egész a törésig.

Az íjak fonterejét többnyire 28 colon adják, meg. A legtöbb ember pusztai íjával azonban ennél többet húz. A 28 colon 40 fontos íj extrém esetben akár 50 fontossá is válhat 31-32 colon. Az a jó íj, aminek a felkeményedése a hasznos húzáshosszon viszonylag folyamatos és csak a húzáshosszunkon túl ugrik meg hirtelen. Nincs kellemetlenebb, mint falig húzni egy íjat, amikor érezzük, hogy jó volna még egy col