A horganyzási, más néven rögzítési pont

Ahhoz, hogy egy közel állandó, megbízható teljesítményt nyújtsunk, szükséges kialakítanunk a megfelelő technikát amellyel lövünk. Az íj feszítésétől a kioldás pillanatáig, és még azon is túl a testünkkel egy begyakorolt mozdulatsort hajtunk végre, amely minden részletében számít és amely minden részlete befolyásolja lövésünk sikerességét. Ilyen befolyásoló tényezők a helyes testtartás, stabil alapállás, a légzés, az oldási mozdulat stb... Ebbe az összetevőbe beletartozik, és sokszor méltánytalanúl kevés figyelmet kapó horgonyzási vagy rögzítési pont.

A horganyzási pont az a hely, ahol a kezünk megállapodik az oldás pillanata előtt. Amennyiben ez nem egy fix, állandó pont, lövésünk sem lesz kiegyensúlyozott teljesítményű. Nincs álltalános szabály arra, hogy ennek a pontnak hol kell lennie. Viszont lényeges, hogy mindig ugyanott legyen. Az íjásznak törekednie kell arra, hogy ennek a pontnak a megtalálása, és "használata" automatikus legyen, anélkül, hogy külön figyelne rá. Ezt csak sok gyakorlással lehet elérni.

Az ujjal oldók számára ez vagy a száj sarkánál van, amit a mutató ujj érint, vagy az állcsonton, amit a behajtott hüvelyk ujjal érintünk. A legtöbb ujjal oldó versenyző ujjvédőt használ, aminek van egy fémből, vagy műanyagból készült része, amit arra terveztek, hogy az íjász az alsó állkapcsa alá támassza. Ez egy megbízható eszköz a pontos rögzítéshez.

Az oldószerkezettel lövő csigás íjászok számára egy jól ismételhető horgonyzási pont megtalálása viszonylag egyszerűbb, mert segítségképpen ott van még az ideg szálai közé erősített nézőke, valamint az oldó kezükkel szintén fel tudnak venni arcukon egy megfelelő pontot.