Íjászat szélben

 

1.Célozz a sárga szélébe, vagy mellé, és hagyd, hogy a szél a közepébe fújja a vesszőt

2. Döntsd meg az íjat a függőlegeshez képest ferdén, és célozz középre

Bármelyik módszert választod is, ne hidd, hogy szilárdan tudod az íjat tartani és jó eredményt fogsz lőni, mert nem ez fog történni.

 

 

Célzás a sárga mellé: Ez a módszer nem igazán ajánlott, mert a tudatalattid úgyis újra meg újra megpróbálja az irányzékot a célpont közepére irányítani. Csak nagyon kevés íjász képes ezzel a módszerrel eredményesen lőni.

Az íj megdöntése: Úgy találtam, hogy ez a módszer működik a leghatékonyabban az íjászok túlnyomó többségénél. Lényege, hogy egyszerűen döntsd meg az íj felső reflexét a szél fújás irányával szemben 6-8-10 cm-el (vagy 5-10-15 fokkal) a függőlegeshez képest, és célozz a lőlap közepére. A döntés automatikusan mintegy megdobja a vesszőt annak irányába. Pl.: 20km/órás oldalszél esetében döntsd meg az íjat kb. 10 cm-el a függőlegeshez képest, és a vesszők középre fognak becsapódni.

Tesztelheted a módszert szélcsendes időben és látni fogod, hogy a vesszők valóban a döntés irányában fúródnak a táblába. Figyeld az irányzékod vízmértékét, és a különböző távok esetében kikísérletezheted, hogy a légbuborék milyen helyzetben kell, hogy legyen a pontos találat eléréséhez. Minden adatot jegyezz fel, és próbáld ki, hogyan működik a dolog, ha majd valóban fúj a szél.

Soha ne célozz szélben sem hosszabb ideig, mint ameddig azt szélcsendes időben tennéd. Ha nem tudsz oldani a megszokott időben, akkor engedd vissza, és kezdd előlről az egészet. A leggyakoribb hibák egyike szeles időben a normálisnál hosszabb ideig történő célzás. Ha a jól beidegződött időd, mondjuk 8mp, szélben se próbáld ezt megnyújtani 3-4 plusz másodperccel, mert ez számos hibához vezethet. A fellépő relatív oxigénhiány miatt a célkép még inkább mozogni kezd, mert az izmok elfáradnak. A megszokottnál hosszabb ideig való célzás másik lehetséges velejárója, hogy az agyad egy idő után a célról egyszerűen az oldásra vált át, és máris ott van az a bizonyos oldási pánik, no meg következménye a sok értéktelen találat és elveszített vessző, ami táblát sem ért.

(Tiszay József írása)